A mai nap margójára

A férjem ma koccant a kocsival, és a következő történetet mesélte el:

Szerencsére senkinek nem történt baja, a két autó lett gazdagabb pár horpadással. A jelenet az alábbiak szerint zajlott:

Az autók összekoccantak. A férjem, aki a házasságkötésünk óta nem borotválkozott (eleinte azt hittem, ez valami tradíció, de rájöttem, hogy a "lustaság" nevű férfibetegség krónikus esete), setéten meredt a másik sofőrre, mindenfélét mormogott a bajsza (szakálltengere) mögé arról, hogy mennyiért is adná el a srác anyját. Hála a tekintélyes szőrmennyiségnek, a Csúnya Nézése jelenleg elég hatásos.

A másik autó vezetője, egy fiatal srác, eközben összetett kézmozdulatokkal fejezte ki a helyzet iránti elégedetlenségét. Egy darabig így farkasszemeztek, aztán a srác kivágta a kocsi ajtaját, és megnyitotta a tásalgást:

• Tesó, te mégis mi a jóistent csinálsz?
• Hát... ha úgy vesszük, te jöttél belém.

Zavart pillantások egymásra. Majd a srác megkérdezte:

• Hm... Céges kocsi?
• Ja... a tied?
• ... az is.

Végszóra összeborultak, hogy "Ja, akkor le van szarva!", összeölelkeztek, és nekiálltak kitölteni a betétlapot, közben belőtték a rádiót és populáris török zenét hallgattak a jobb hangulat végett.

Életem sztorija.