10 tipikus filmes húzás
amitől a falnak megyünk
Valljuk be, a filmes klisékkel Dunát lehet rekeszteni, mégis olyan rendületlenül alkalmazzák a rendezők, mintha muszáj lenne. De most tényleg, miért?
Nos, lássuk:
1. Zenés, szerelmes montázs
Mi sem bizonyíthatná jobban két ember szerelmét a filmvásznon, mint valami szerelmes dalra összevágott giccscunami? Az együtt töltött idő felettébb boldog megélésének bemutatása, legyen az akár séta, fagyizás, nevetgélés, beszélgetés, melyekből sugárzik a vibráló sejtek rezgésének idilli összhatása.
2. Eső,csapó1!
A horrorfilmek egyértelmű kísérője a zord időjárás, ami többnyire több ezer hektoliter esőt, villámlást és mennydörgést takar. A biztonság kedvéért persze be is sötétedik, hátha így nagyobb rémület lesz úrrá szegény nézőn. Mondjuk érthető, sziporkázó napsütésben nem olyan nagy a gyilkolási hajlandóság, és ha másoknak nem, a brit tudósoknak biztos erre is van statisztikájuk. És mivel a horror filmek leginkább zajcsapásokra apellálnak, így az eső és minden velejárója ideális megoldás. Vagy legalábbis biztosan jobb, mintha derűs időben, madarak csiripelésének dallamára és pillangók szárnysuhogásának suhanására ölnének meg valakit.

3. Eső,csapó2!
Apropó, eső! Míg ez az égi jelenség az egy főre jutó gyilkosságok számát jelentős mértékben megnöveli a horrorokban, addig a romantikus filmekben féktelen szexuális vágyakat gerjeszt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem majd' az összes ismerősöm utálja az esőt, de ha a filmvásznon kapja el a szerelmeseket a zuhé, fix, hogy szex lesz belőle!
4. És ha már szex...
Mindenki ismeri a korhatáros gyors verziót: csók-vágás-ágybanfekvés. Rutinosabbak rájátszanak egy kis lihegéssel, ha valakinek nem esett volna le, hogy akció volt. Oké, érthető, elvégre, a gyerek is megláthatna véletlenül valamit, jobb is ezektől a képsoroktól megfosztani minket, hogy minél később kelljen megrepeszteni a gyermekek köré gondosan felépített virágok, méhecske vs. gólya burkot. Van azonban a szexnek egy másik gyakori ábrázolása, mit szexnek? Elnézést, szeretkezésnek. Ebben az esetben a testek (túl) lassú és életszerűtlen mozgásából, plusz valami nyálas zenei aláfestésből következtethetünk arra, hogy szereplőink bizony a tettek mezejére léptek.
5. A higiénia mindenekelőtt
Nem számít, hogy az őskorban, a középkorban, a dzsungelben vagy bármilyen civilizációtól mentes közegben történik a cselekmény, a szereplőink mindig gondosan ügyelnek az ápolt megjelenésre: fényes haj, ragyogó arcbőr, szőrtelen láb, tökéletesre szedett és festett szemöldök, és az elmaradhatatlan: már-már vakítóan fehér fogsor. Mégis, hogyan???
6. Kapj el, ha tudsz!
Nem, most nem az üldözésről lesz szó, bár az is megérne egy misét, hanem arról, amikor valaki valahol lógni kényszerül. Többnyire szakadékba esne a színészünk, de éppen elkapják, vagy adrenalintól túlfűtve, egymaga kapaszkodik. Mindez olyan könnyedén történik, hogy az maga a csoda! Nekem még egy migréntől is fájdalmasabb az arckifejezésem, nekik még az arcizmuk se rándul. Lógni bruttó ezer méter magasban? Smafu. Egyébként, ha kétszereplős a történet, ilyenkor rendszerint van idejük (és erejük!) még beszélgetni is.
7. Táncolj meg a pénzedért!
Na, kivételesen nem a sztriptíz bárokra gondolok, ahova színészeink olyan gyakran ugranak le, mint mi a helyi kisboltba, hanem a tánc egy sokkalta magasabb dimenziójára akarok kitérni. Miről is van szó? Adott egy többnyire csóró, utcakölykökből összeverbuválódott banda, akik ahelyett, hogy elmennének normális munkát keresni, inkább táncolással önkifejeznek. Természetesen mindent ural a hip-hop életérzés, és az óriás, vállra vetett magnóból is rándíemszí üvölt. Ebbe a bandába, egy tag révén bekerül egy taggal ellentétes nemű szereplő, akit persze mindenki utál a tagon kívül, és aki, mint idegen test próbál a már évek óta összeszokott, az utca által felnevelt sejthalmazba beékelődni. (Persze, hamarosan kiderül, ő a legjobb fej.) Mindenki le van égve, de mit ad Isten? Csak nem egy pénzjutalommal járó táncversenyt? (De.) Újoncunk habár nem tud táncolni, legalább van egy filmnyi ideje megtanulni, mi pedig végignézhetjük szánalmas bájos próbálkozásait, mondani se kell, a fináléra vérprofivá válik. A verseny előtt mindig van némi izgalom, hiszen a tag nem ér oda időben, mert dugóba kerül, lekési a buszt, elcsúszik egy banánhéjon vagy óriási lelki vívódásokat él át. Persze aztán betoppan, és lehet tippelni, vajon melyik banda nyer?

8. Menj a fenébe! Ja, mégse!
Akit szeretünk, néha elmegy. Akivel szakítunk, az biztosan. Repülővel. MOST. FUTÁS! Szereplőnk mindig a járatindulással megegyezően döbben rá arra, hogy futni hagyta élete párját, ezért rögvest utána rohan, taxiba száll, de persze dugó van. A reptérre érve láthatatlan hősként tör át biztonsági ajtókon és őrökön, és habár több ezren vannak körülötte, szerelemre kiélezett (és kiéhezett) receptorai szerelmei karjaiba sodorják.

9. A varázslatos Houdinik
Sose kötözz egy székhez egy akcióhőst, mert úgyis kimenekül és megöl! Hiába vannak az erős kötözési módszerek, amikkel hőseinket próbálják egy helyben tartani. A fogva tartó egy dolgot sose vesz számításba, mégpedig azt, hogy mindez felesleges. A filmekben székhez kötözött színészt általában egyedül hagyják addig, míg az kiszúrja a körülötte lévő steril környezetben azt az egyetlen (senki más számára nem érzékelhető) apró szeget, gombot, tűt, hajszálat, üvegdarabot, porszemet...amivel ki tud majd szabadulni. A felismerés után, ismételten magára marad, hadd végezze nyugodtan a dolgát. És habár hősünket jobban megkötözték, mint a húsvéti sonkát, ő mégis csodák csodájára kiszabadul, és győzedelmeskedik a Rossz felett.
10. Minden jó, ha a vége jó
A jó öreg happy end! A romantikus filmek végére a világ egyensúlya visszaáll, ha szerelmeseket látunk az utolsó képkockákon, csókjuk képe kimerevedik az idők végtelenségéig (stáblistáig), ezzel megnyugtatva meggyötört szívünk tengerének tajtékzó hullámait. Horror, akció vagy krimi esetében akkor sejthetjük, hogy itt a vég (the end), hogy megjelennek a szirénázó rendőrautók és a mentők. Ilyenkor, a túlélőre óhatatlanul ráterítenek egy pokrócot, jelezve, hogy minden rendben van. Nem tudom, ugyanaz a pokróc szerepel-e a filmekben, de gyanítom, hogy igen, és valószínűleg komoly gázsit is kap a nemes szerepért. Majd felsvenkel a kamera, és mi madártávlatból láthatjuk az időközben hangyányi méretűre zsugorodott, szívünkben mély nyomot (nem) hagyó szereplőinket.