Az első puff háború

Mint a legutóbbi tanári meetingen megtudtam, a város legjobb iskolájában van szerencsém tanítani. (Eddig voltak kétségeim, de a sok színes grafikon és az eltökélt arcok végül teljesen meggyőztek.) Mondjuk, na nem mintha megkérdőjelezném egy eredeti, 2016-os Power Point hitelességét, de szerintem jól csengő kicsiny falunk minden kutyakiképző- és fenyítőintézményében ezt bizonygatják, legalábbis nehezen tudok elképzelni olyan iskolát, ahol Vejszel, a nagymúltú létesítmény igazgatója ünnepélyes arccal kijelenti, hogy "Gyerekek, idén csak a tizedik legszarabbak vagyunk, de jövőre belehúzunk!" majd leküld egy gallon őőőő... teát.

Na, de mindegy is, felejtsük el Vesztes Vejszelt, nekünk nincs vele dolgunk, hiszen mi a város legjobb iskolájában tanítunk ugyi, és a témában számtalan bizonyíték is a rendelkezésünkre áll, kezdve a Heti Nagyon Fontos Tanári Meetingekkel. (H.N.F.T.M.)
A H.N.F.T.M-eket, mily' meglepő, hetente tartjuk; lefüggönyözzük az ablakokat, elénekeljük az ABC-t szívre tett kézzel, helyet foglalunk egy üres osztályteremben, és kezdetét veszi a szuperfontos megbeszélés, amihez legtöbbször nekem és az általam oktatott tárgynak semmi köze, viszont:

1. Szót emelhetünk a bulgur drámai egyeduralma ellen a menzán - nem mintha bárkit is érdekelne a véleményünk (Most halál komolyan, minden második nap az a teliberakott bulgur van ebédre. Ha bulgurt látok, sírhatnékom támad és futni kezdek bulgurban szegényebb területek felé.)
2. Azok, akik időben érkeztek, számon kérhetik a későktől, hogy hol voltak idáig.
3. Amennyiben a késők nem mutatnak megbánást, a számonkérés véget ér, és a testület statáriális rögtönítélő bírósága megkezdi az elszámoltatást. Ekkor én lapozok a jegyzetfüzetemben, kb. ekkorra összefirkálom az első oldalt, és megkezdem a másodikat.
4. Megbeszélhetjük, hogy egy csomó probléma van, amit meg kéne oldanunk, de nem tehetünk semmit, mert már megtettünk mindent, amit pedig mégsem, az vagy kivitelezhetetlen, vagy törvénybe ütköző.
5. Ezen aztán hümmöghetünk egy sort, majd valaki közülünk megemlíti, hogy nidda, még csak háromnegyed hat, mi volna, ha ma kivételesen fél hét előtt hazamehetnénk.
6. A renegát kollégát leintik egy székkel. Ez nem az az iskola, ahol léhűtők módjára fél hét előtt hazatáncikálunk.
7. Mivel már nincs miről beszélni, ezért feloszlunk, és mindenki egy random tanáriban üveges tekintettel facebookozik, és várja, hogy eljövendjen az várva várt fél hét, és mehessünk már haza a faszba.

Minden héten fellángol bennem a remény, hogy a tanári állomány idegállapotára és igénybevettségére tekintettel a heti meeting majd elmarad, de szerintem még ha a terem közepén is kapnék agyérgörcsöt, csak letakarnának egy tanári köpennyel és a sarokba tüszmékelnének, hogy ne zavarjam meg az összképet - a lényeg, hogy még sosem maradt el egyetlen meeting sem, mert hát ugye a város legjobb iskolájában minden héten össze kell ülni.

A heti feketemisék egyik agyszüleménye volt, hogy szerezzünk a kertbe színes babzsákpuffokat a pulyáknak, mert az majd milyen jó lesz nekik, hiszen heti 3 vizsgaírás mellett nyilván jót tenne nekik, ha kicsücsükélnének a napocska alá és pihentetnék az idegeiket (hasonló megfontolásból a tanárok még szart se kaptak).
Amint a kölykök meglátták az új, csillivilli babzsákfoteleket, elszabadult a pokol, ugyanis ők valamiért szórakoztatóbbnak ítélték, ha kirobbantják az első puff háborút (a.k.a. összemarnak annyi babzsákfotelt, amennyit elbírnak, és hurcibálják őket ide-oda valamint alkalmanként azokkal agyalják el egymást), minthogy a napon gubbasszanak és kussban maradjanak.

Nincs is szórakoztatóbb látvány az ügyeletben posztoló tanár számára, mint babzsáőkokkal megmálházott, lopakodvó-surranó-egymást csépelő kölyköket figyelni... Valahogy olyan megnyugtató, ahogyan megsimogat a fejemtől pár centire elsvungoló babzsákfotel szele és mintha a háttérből David Attenborough hangját is hallanám: