Az ember, aki ÁTSÉTÁLTA a Balatont

Semmitmondó arccal fogok a kedvenc rajzfilmeim előtt ülni? Ha meglátok egy pocsolyát az út közepén, kikerülöm? Száz meg száz ehhez hasonló rémkép futott át a fejemen egy másodperc leforgása alatt.

...és azt mondod, hogy ez már tényleg nem igaz. Mi a fene jöhet még? Látod magad kívülről, mint egy hollywoodi filmben: feltárod a kezed az égre, eltökélten üvöltesz felfelé a semmibe, a kamera pedig lassan távolodni kezd szenvedő arcodtól: először a tested látszik majd az utca, ahol állsz, a városrész, a város, a megye, az ország, a kontinens, a Föld... az ordításod még az univerzumban is olyannak hat, mint egy süketszobában... és itt lenne vége a filmnek, ha ez egy film lenne.

Miután becsapta maga mögött az ajtót, és leordította a fejünket; egy-két szóban elmagyarázta, mi fog történni, miután belépünk az ajtón. Azaz. Mégsem. Annyit mondott, hogy ne izguljunk - megbukni talán senki sem fog.