Kedvesnek lenni menő

Egy felmérésben megkérdezettek hetven százalékának válasza valamilyen formában nem volt. Miért? Miért gondolja úgy az átlag magyar, hogy az emberek nem kedvesek? Valóban mélyen depressziós nemzet lennénk és csak felnagyítjuk a problémát, vagy tényleg kezd kimenni a divatból a kedvesség?

Elég végigmenni az utcán és megpróbálni szemkontaktust teremteni valakivel; máris őrült pszichopatának nézik az embert. Ha pedig valakinek megfordulna a fejében az, hogy rámosolyogjon egy vadidegenre, megvető tekintetek kereszttüzében fogja találni magát. Mostanában az a pálya, ha ridegek, érzelemmentesek és megközelíthetetlenek vagyunk. Faarc, lenézés és a mosolygáshoz szükséges összes izom hiánya alkotja a tökéletesen elszigetelt embert, akire érdemes felnézni, mert nem hagyja, hogy akárki is közel férkőzzön hozzá.

Kedvesnek lenni jól esik. Mind annak, aki kedves, mind annak, akivel kedves. Kinyitni az ajtót valaki előtt, előreengedni a sorban egy nagyon siető embert, átadni a helyünket a buszon - lehet, hogy csak velem van a gond, de a tudat, hogy nem a saját érdekemből jót tettem valakivel, mindennapi szuperhős érzéssel tölt el. Úgy látszik az emberek nem szeretik többé ezt az érzést.

Vagy szeretik, de mivel ridegnek lenni mostanában olyan nagyon divatban van, csak elnyomják magukban a késztetést, hogy kedvesek legyenek és gondolatban komoran lepacsiznak magukkal, hogy "Ezaz haver, sikerült megint barátságtalannak lenned". Hajlandóak vagyunk elnyomni a természetes ösztönt, ami mások segítését helyezné előnybe; és elhitetni magunkkal, hogy nem kedvesnek lenni királyság. Mert aki ok nélkül kedves, az gyenge. Mikor volt a legutolsó alkalom, hogy láttunk egy csapat kamasz fiút, akik közül azonnal felpattant egy, hogy átadja a helyét egy idős néninek a buszon? Lehet, hogy volt köztük olyan, aki felpattant volna, de mivel azt látta, hogy a többiek is teljes nyugalomban ülnek tovább, inkább ő is maradt a fenekén.

Szóval az önzőség az új kedvesség. Az elfordulás az új mosolygás. És a kedvesség az új őrültség.

Végezetül szemezgessünk egy kicsit a 'Kedvesek az emberek?' kérdésre adott válaszokból:

Nem. Ember emberrel nem igazán. Általánosságban egyáltalán nem.

Nem. Nem mondom, hogy igen, hogyha én azt tapasztalom, hogy nem.

Attól függ. Az interneten rengeteg utálkozó van, és sokan első látásra ítélkeznek.

A barátaim igen. Általánosságban nem feltétlenül.

Nem. Álkedvesek az emberek. Nem szívből jön a kedvességük.

Nem.

Nem. Mindenki goromba a másikkal, az utcán is gecire elmennek egymás mellett.

Szerintem a mai világban mindenki magát akarja előre tolni. Mindenkinek saját maga fontos.

Az utcán szomorú és magába roskadóak az emberek. Nem is igazán kedvesek, inkább zaklatottak. A bolti eladók is mogorvák a vevőkkel.

Általánosságban? Inkább nem. Sajnos nem.

Kurvára nem. Mindenki saját magával van elfoglalva és nem érdekli, hogy mi történik a környezetében vagy másokkal.

Attól függ, hogy hol. De szerintem nem. Itthon nem.