Lázadás Dubaiban
1. rész
Dubai-ról szerintem a legtöbb európai embernek elsőre egy olyan kép ugrik be, ahol egy nő útnak ered a 70°C-ban a 12 éves kisfiával, a pinduri kis Ahmeddel, aki éppen levideózza az iPhone 788374-ével azt, ahogy a kishúga, a csöppnyi Raniyah éppen a magángépével röpköd az 1000 méteres vityillók között, mert már megírta a leckéjét.
Bevallom, én is így készültem. Na de azok a fránya sztereotípiák ugye...
De tény, hogy Dubai tipikusan az a hely, ahol képes vagy arra az egyébként fiziológiailag lehetetlen dologra, hogy nem csukod be a szádat kerek két hétig.
Már-már rémisztő, hogy milyen tiszta minden. Komolyan. De nem csak azért, mert sokat takarítják az utcákat, hanem mert mindenki odafigyel a tisztaságra... meg arra is, hogy más is megőrizze azt...
Így történt egyszer, hogy megérkeztünk a kis családdal az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb községébe, Dubai-ba, és a városba menet a metrón úgy döntöttem, hogy én elmajszolom a szendvicsemet. Láttam ugyan a piktogramot, ami arra hívta fel a kedves utasok figyelmét, hogy lehetőleg ne itt vigyék be a napi tápanyagot a szervezetükbe, mert az nem annyira derék dolog. Én azonban fellázadtam a táblájuk ellen.
Arra gondoltam, hogy ilyen kiírás nálunk is van, de azért nem szoktak megkéselni, ha megeszek egy ropit a Deák és az Astoria között...
No de itt. Az első harapás után konkrétan halálfélelmem volt. Mindenki egyszerre kezdett el szuggerálni engem és a szendvicsemet hogy tűnjünk el a metróról, különben engem biza' megölnek a helyi szervek.
Egy laza mozdulattal beletosztam a táskám legaljába és égett a pofám a következő, 48 (!) megállón keresztül.
Nem örültem, hogy így indítottam, mert eléggé utánanéztem annak, hogy mik a helyi szokások...
Másnap újult erővel vágtam neki Dubainak. Hónom alá csaptam a családom, és elindultunk a belvárosba. Abba a részébe, amit a képeslapokról már jól ismertem.
A 200°C-ból lihegve kúsztunk le a metróba, ahol nemhogy nem volt meleg, de felmerült a hibernálódás veszélye.
Kb. 15°C-ra hűtik le az összes belső teret, szóval nekem sem kellett több, második nap lebetegedtem. Nem annyira bírtam, hogy azután, hogy úgy leizzadtunk mint egy ló, lemegyünk pingviniába és szétfagyunk...
Ez a cikk hamarosan folytatódik a kavemelle.hu oldalon!
Itt van néhány saját kép az utazásról:
