Nem csak „egy” kutya
Öt éve lettem anya.
"A legtöbb kutya nem egyszerűen emberinek hiszi magát - tudja magáról, hogy az."
Jane Swan
Minden egy nyirkos, februári délutánon kezdődött, olyan nagyon akartam és olyan nagyon vártam már a pillanatot! Előtte évekig csak álmodoztam az egészről, majd amikor a tettek mezejére léptem, kisvártatva kézzelfoghatóvá vált az addig csak dédelgetett álom. Amikor megpillantottam őt, szerelem volt első látásra. Tudjátok, ez a valódi szerelem, amikor már a legelső percben érzi az ember, tűzön-vízen át, jóban- rosszban együtt, míg a halál el nem választ. Anya lettem, és habár kisfiút akartam, boldogabb nem is lehetnék, hogy egy csodaszép kislányom lett.
A kezdetektől végtelen boldogságot ad nekem, bízom benne, hogy én is boldoggá teszem őt. Csak nézem és fotózom, és külön albumot szentelek neki a Facebookon, és nem tudok betelni vele. Ismerem minden porcikáját, felismerem lépteinek hangját, beazonosítom sóhajtásainak súlyát, mintha minden lélegzetvétellel lenyelne egy hatalmas körmondatot, ami a mi történetünknek a része. Néha arra vágyom, hogy beszéljen hozzám, mondja el, hogy mit érez, de mindig rájövök, nincs szükség szavakra.
Gyermekem - talán nem is olyan szokatlan módon - négy puha, apró tappancson sétált be monoton hétköznapjaimba, alig két hónapos volt akkor. Kölyökkutya még. Lestem minden lépését, óvtam, féltettem. Persze, minden anyának a saját gyermeke a legszebb, de az én kutyám, szerelmem, mindenem... na, ő tényleg gyönyörű, akárcsak a lelke.

Nincs színjáték, csak szeretet. De az bizony feltétel nélkül. És mindig, minden pillanatban. Gondoskodni róla, etetni, játszani, becézni, simogatni, szeretgetni, együtt aludni, együtt ébredni maga a földi mennyország. Éjjel aggódva szaladni az ügyeletre, amikor megbetegszik, és könnyedén felsóhajtani, amikor meggyógyul.
Amikor először sétáltunk egymás mellett, még nem tudhattuk, mennyi közös élményt tartogat számunkra a jövő. Csupa jó dolgot. Néha persze próbálta kihúzni a gyufát, de nincs annyi lopott szennyes zokni vagy megrágott zsebkendő, széthullajtott szőr, sáros lábnyom, ami haragot szülhetne. Tudta jól, történjen bármi, én mellette állok. Ilyen egy igazi anya-gyermek kapcsolat, igaz?

Puha, vajszínű szőrbunda, rózsaszín orr, háromszög fülek, ráncos pofa. Ezer közül megismerném. És az a tipikus kutyatekintet, ami minden szívbe beférkőzik, minden jeget megolvaszt, és minden kaját elkunyerál.

A kutya figyelmet igényel, szeretetet, törődést, nevelést...családtag. És azt adja vissza, ami tőle a legtöbb és legigazabb: önmagát. Nem szabad őket kutyába se venni.