Defekt

Minden nézőpont kérdése. Csak jól meg kell nézni. Vegyük például saját magamat kívülről. Bizonyos nézőpontból én egy merő defekt vagyok. Nem érdekel a pénz, nem érdekel a tulajdon, nem érdekel a politika, se a vér, mármint az a családos fajta, és még a tudás sem érdekel. Mármint, nem utasítom vissza a pénzt, mivel abból élek én is, és nem dobnék vissza egy lakást vagy házat sem, és szeretem a családom tagjait is, meg a politika létjogosultságát is nagyon igyekszem elfogadni a szeretteim érdekében, és nagyon örülnék, ha a diákjaim különbséget tudnának tenni végre a líra és az epika között; de mindezek nem motiválnak. Mondjuk a szép ruha, na az időnként beteszi a kérdőjelet, mert nagyon jól néznék ki egy menő öltönyben; de estére már az sem számít. 

Szóval defektes vagyok. 

Nem nagyon emlékszem arra, hogy mikor durrant ki az első kerekem, de a családi legendárium alapján már egész kicsiként is fura voltam. Aztán szépen lassan kidurrant a többi is. Legutóbb történt a tudás-durranás, mikor elkezdtem azzal a sanda gyanúval élni, hogy a könyvekből megszerzett tudás, adat, infó nem sokat segít a boldogság megtalálásában. 

Ugye milyen eredeti? Egy halomnyi könyv szól erről, keleti vallási dogmák, Csongor és Tündék, filozófusok, és a többi és a többi...úgyhogy marhára nem eredeti, vágom. Nem én szartam a spanyol viaszt, és az eufemizálás sem erősségem, de egyet tudok érteni a nálamnál sokkal bölcsebbekkel. Mert valójában tényleg a boldogságról van szó. Mi vezet oda, hogy veszed észre, hogy ott vagy, és hogyan tudsz ott maradni?  A Biblia szerint minél kevesebb kereked van, annál több esélyed van a boldogok a lelki szegények részre; és határozottan emlékszem arra is, hogy a konkrét szegényeknek is hamarabb van a bebocsátás a felhőkbe, meg ugye Ádám és Éva is addig voltak ideálisak, amíg nem ettek almát.

És itt jön akkor a kérdés: Én vagyok defektes vagy én akkor nem vagyok defektes? Csak úgy poénból végigvettem a keresztényi bűneimet. 

Rengeteget káromkodom, nagyon gyakran bosszantom fel a családom tagjait, akik ezt tiszteletlenségnek veszik, loptam már, mert izgalmas volt, házasságon kívül éltem szexuális életet, bár mondjuk én nem voltam egyszer sem házasságon belül mindeközben, de gondolom, ez is paráznaság, és nem járok templomba, mert szeretek sokáig aludni, és felbosszantanak az emberek, és sok mindent megkívántam már életemben, ami nem feltétlen volt az enyém. Nagy az én bűneim sora, úgyhogy hiába hiányoznak a kerekeim, a mennyek vagy ne mennyek, ez itt a kérdés! Mert mintha a szeretet, az őszinteség, a tisztesség, az igazságosság, a méltóság és mindezek a nagyon fennkölt és sokat hangoztatott blablák elmaradnának a fenti értékek mögött. Ezekhez ugyanis nem kell se pénz, se tulajdon, se vér, se politika vagy tudás. 

Bölcsesség az igen, de arra az esély az életkor számának növekedésével fordítottan arányos, amire szintén nem én jöttem rá. És amúgy nem kifejezetten jó érzés tudni, hogy mindaz, amit lassan harmincöt év alatt összeraktam személyiségfejlődésben, élettapasztalatban, filozófiában, szavakban és tettekben, azt már annyi ember kitalálta előttem. Ezért nem kéne a tudás meg a könyvek! Akkor most sokkal bölcsebbnek hihetném magamat, sőt, anélkül élnék defektesen, hogy tudnék róla, és csak szeretnék meg igazságos lennék meg őszinte meg a többi bla-bla, anélkül, hogy látnám, hogy ez egy merő és durranó defekt. 

Ja, fogadjunk, hogy akik ismernek, arra gondoltak, hogy a transzneműségem miatt vagyok defektes. Ugye-ugye! Pedig az is csak nézőpont kérdése.